Az emberi jellemet alapvetően meghatározza, miképp gondolkodunk, cselekszünk, beszélgetünk, adott esetben vitázunk a társadalmunkat és a Földünket érintő globális kérdésekről. Ráadásul még ennél is fontosabb, milyen kultúrát tudunk átadni a felnövekvő generációknak, melyeket impulzusok tömege terelget, befolyásol minden nap.
Jelenleg tizenhárom országban folyik egy olyan vitaverseny, amelynek egyik esélyes résztvevője a velencei Zöldliget-iskola csapata.
Hazánkban a logisztikai központját Pákozdon felépítő Baptista Szeretetszolgálat indította el február végén a közép- és felsőfokú oktatási intézmények országos vitaversenyét, a segélyszervezet lett a házigazdája az esemény lebonyolításának. Az első fordulóban közel száz középiskolás diák folytatott le online vitákat „pro”, illetve „kontra” érveket ütköztetve a következő tételmondatról: „A klímaváltozás egy valós probléma, amely azonnali és egységes lépéseket igényel az Európai Unió államaitól.” Órákon át taglalható a kérdés, izgalmas, amikor szakmai bírák jelenlétében három felszólaló diák egyenként három percben, majd szabadvita keretében mondhatja el a legjobb esetben kutatásokon és tényeken alapuló érveit.
Még két fordulót rendeznek meg, amelyeknek végén – a pontszámok alapján – a három legjobb csapat közül emelkedik ki a nemzeti győztes. Ők lehetőséget kapnak arra, hogy az európai uniós kampány tizenhárom partnerországának győztesével mérjék össze tudásukat: valószínűleg már személyesen, Brüsszelben.
Borz Attila biológiát és földrajzot tanít Velencén, ő a hattagú csapat felkészítő pedagógusa.
– Eddig kiválóan szerepeltünk, mert jól felkészültünk, a csapatmunka pedig nagyszerű, így lesz esélyünk nemzetközi szintérre lépni – értékelt Attila, a „háttérember”. – A diákok érveiket határozottan és meggyőzően adták elő, miközben tudtak reagálni az ellenfelek megszólalásaira is. Esetenként a meggyőződésük ellen is érvelni kell a versenyen, és az a legnehezebb.
Borz Attila úgy látja, nem lehet radikális változást várni, fokozatos lépésekre van szükség, de Európa már sokat tett azért, hogy a tendencia visszaforduljon. Összefogásra van szükség az unión kívül is.
– Ez nem csak egy vita, több annál, hiszen valós a probléma, amit a bőrünkön érzünk. Valamit tenni kell azért, hogy élhető legyen a jövő és unokáink ne legyenek klímamenekültek. A következő fordulóban a gazdaságról lesz szó, és nagyon izgalmas vita várható. Mert lehet, hosszú távon egy másféle gazdasági rendszerre kell áttérni, hiszen ami van, az feleszi a bolygót. Az ok mi vagyunk.
Az unión belül minden ország más és más, nem lehet ugyanolyan intézkedéseket meghozni, mondta a 11. osztályos Bereczky Bulcsú Norbert, a csapatkapitány. Szerinte Magyarország nagyon jól áll a 2030-ig kiszabott teljesítések tekintetében, Franciaország például már sokkal kevésbé.
– A szabad vita volt eddig a legérdekesebb, amely során elmondhattuk érveinket, megerősíthettük álláspontjainkat. A probléma valós, de nem elég az országoknak intézkedéseket hozni, minden embernek meg kell tennie a maga területén, amit csak tud. Szelektív hulladékgyűjtéssel, napelemek használatával, gépjárművezetés helyett kerékpározással, ha lehet.
Bulcsú állítja, jó lehetőség ez a verseny, hasznos ilyen témákról gondolkodni, filozofálni.
– Mint kiderült, a vita remekül működik az online térben is, de a döntőt már személyes jelenléttel szeretnénk megtartani – mondta Horváth Sándor projektvezető. Hozzátette, az ilyen jellegű versenyeknek nagy hagyományuk van az angolszász országokban, de a vita módszertana időről időre egyre kidolgozottabban és bővebben jelenik meg a magyar oktatási rendszerben is. A Nemzeti Alaptanterv több helyen tartalmazza a vitamódszer tanításának gyakorlati szükségességét.
A jelenleg angol és magyar nyelven folyó versenysorozat júniusig tart, amikor győztest hirdetnek. A csapatok már a második fordulóra készülnek, melynek vitatétele így szól: „A globális kapitalizmus többet árt, mint használ a környezetnek, ezért súlyos gazdasági szankciókat kell alkalmazni az olyan nemzetek ellen, melyek nem csökkentik széndioxid kibocsátásukat a megfelelő szintre.”
Lesz miről vitázni.
Szerző, fotó: Tihanyi Tamás